Hajóra várva: konténerekbe az igazán veszélyes hulladékokkal!

Az életre veszélyes hulladékoknak a megsemmisítése speciális megoldást igényelnek. A jogszabályok szerint veszélyes hulladéknak az a hulladékanyag minősül, ami robbanásveszélyes, oxidáló, tűzveszélyes, irritáló, toxikus, rákkeltő, maró, fertőző, reprodukciót károsító, mutagén, mérgező gázokat fejlesztő, vagy érzékenységet okozó tulajdonsággal rendelkezik.

Ilyenek lehetnek a különféle károsító anyago(ka)t tartalmazó építőipari törmelékek, a különféle gyógyszerészeti, kozmetikai termékek gyártása során keletkező mérgező hulladékok. Avagy a növénytermesztés és állattenyésztés során keletkezett hulladékok és a többi. Elszállításukig, a tárolásuk is speciális megoldást kívánnak. Nem mindegy hogyan és miben tároljuk a veszélyes hulladékot.

 

DDT, a rovarméreg

A veszélyes hulladékok közé tartozik például a DDT, azaz a diklór-difenil-triklóretán nagy hatású rovarméreg is. Ami az élő szervezetben felhalmozódhat, és károsíthatja az emberi és állati szervezetet, és a környezetünket. Magyarországon a felhasználását az 1960-as évek végén betiltották, ám a Föld számos pontján még jócskán található belőle. Például a Pápua Új-Guineában is.

Elsőként – 1874-ben – Othmar Zeidler hozta létre a diklór-difenil-triklóretán (rövidítve DDT) névre hallgató vegyületet. Rovarölő tulajdonságát 1934-ben Paul Hermann Müller fedezte fel, s 1948-ban orvosi Nobel-díjat kapott érte. Akkor még nem sejtették, hogy ránk emberekre is veszélyes lehet. A vegyületet a második világháborúban a tífuszt, a pestist, a maláriát és sárgalázat terjesztő tetvek, bolhák és szúnyogok ellen használták.

Hazánkban a felhasználását már az 1960-as évek végén betiltották: Hungária Matador, Nikerol, Holló, Burgol, Duolit és Permit néven gyártották és forgalmazták.

 

Hiába vannak messze tőlünk

A Föld számos pontján ma is található még a DDT-ből. Például Pápua Új-Guinea-ban, ahol a halálozás egyik fő oka ma is a malária, a népesség 94% -ánál magas a fertőzés kockázata.

A DDT rovarirtószer egykor népszerű módszer volt ott is, a maláriát terjesztő szúnyogok és más kártevők elleni védekezésre, és széles körben alkalmazták az egészségügyi, mezőgazdasági és ipari szektorban is.

Konténerbe zárva, hajóra várva

Hiába nyilvánították veszélyesnek, és tiltották be sok országban a Stockholmi Egyezmény értelmében, Pápua Új Gineában még ma is jócskán található DDT-és maradvány. Az erdők mélyén, elhagyott helyeken, ahol veszélyt jelent mind az emberi egészségre, mind a környezetre. Mindarra is, amit akár ide Európába importálnak- Például a kávé, a banán, a kókusz, ahogy a kókuszolaj is vagy éppen a narancs.

A Pápua Új Ginea, Kelet-Új-Britannia tartományában élő Joshua Wowo tíz éve találta az első fennmaradt DDT-t, azóta mintegy 1400 zsáknyit talált. 2006 óta összesen négy alkalommal zárta le a konténert, és mai napig arra vár, hogy a megfelelő szervek hajóra pakolják és elszállítsák a mérgező DDT zsákokat, dobozokat és egyéb származékokat.

 

 

Szerző: Polgár Ágnes

Kép: Photos: Joshua Sam/Secretariat of the Pacific Regional Environment Programme.

Forrás: https://www.unenvironment.org/